Nem tökéletes életem van
Hanem történetem
Voltam fent és lent.
Szerettem, csalódtam, hibáztam, veszítettem és újrakezdtem.
Nem azért beszélek emberi kapcsolatokról, mert nálam van minden válasz.
Hanem mert megtanultam feltenni a megfelelő kérdéseket.
Szabó Aladár
Nem tökéletes életem van
Hanem történetem
Rólam
Voltam fent és lent.
Szerettem, csalódtam, hibáztam, veszítettem és újrakezdtem.
Nem azért beszélek emberi kapcsolatokról, mert nálam van minden válasz.
Hanem mert megtanultam feltenni a megfelelő kérdéseket.
Nem azért ülök veled szemben, mert nálam van az élet használati utasítása.
Hanem azért, mert megtanultam figyelni arra, ami a kimondott mondatok mögött történik.
Az emberi kapcsolatok mindig különösen érdekeltek. Miért szeretünk úgy, ahogy? Miért ragaszkodunk valakihez akkor is, amikor már fáj? Miért ismételjük ugyanazokat a mintákat más szereplőkkel? Miért nem mondjuk ki azt, amit valójában érzünk – aztán csodálkozunk azon, hogy a másik nem ért bennünket?
Az évek során egyre világosabbá vált számomra, hogy egy kapcsolat problémái nagyon ritkán ott kezdődnek, ahol először észrevesszük őket.
Egy veszekedés sokszor nem a mosatlanról szól.
A féltékenység nem mindig a harmadik emberről.
A távolodás nem feltétlenül arról, hogy elfogyott a szeretet.
A felszín alatt ott vannak a félelmeink, a korábbi tapasztalataink, a sérüléseink, az elvárásaink és azok a dolgok, amelyeket talán még saját magunknak sem mertünk megfogalmazni.
Engem ez a mélyebb réteg érdekel.
Miért éppen az emberi kapcsolatok?
Talán azért, mert mindig érdekelt, hogyan képes két ember egyszerre szeretni egymást, és mégis elképesztően messz kerülni egymástól. Idővel rájöttem, hogy egy kapcsolat minőségét nem az határozza meg, hogy vannak-e problémák. Problémák mindenhol vannak. Sokkal inkább az, hogy mit kezdünk velük – és közben mit kezdünk saját magunkkal.
A saját életemben is volt mit megtanulnom erről.
Nem csak könyvekből ismerem a veszteséget, a csalódást, a ragaszkodást, az elengedést vagy az újrakezdést. És azt a pillanatot sem, amikor az embernek be kell látnia, hogy valami, amiben nagyon hitt, már nem működik úgy, ahogyan szeretné.
Voltam már mindkét oldalon. Hibáztam. Hoztam jó és rossz döntéseket. Engedtem el embereket, és engem is engedtek már el. Ezek a tapasztalatok nem tesznek tévedhetetlenné. Viszont megtanítottak arra, hogy ne ítéljek meg egy emberi történetet néhány mondat alapján. Mert kívülről szinte minden egyszerűbbnek látszik. Belülről viszont egészen más történet.
Párkapcsolati Coachként
Párkapcsolati Coach végzettséggel dolgozom, de számomra a végzettség az alap, nem pedig a végállomás. Nem hiszek abban, hogy néhány jól hangzó mondattal vagy univerzális „kapcsolati szabállyal” meg lehet oldani két ember életét.
Minden történet más.
Van, aki azért keres meg, mert meg akarja menteni a kapcsolatát. Más azért, mert már nem tudja, érdemes-e maradnia. Van, aki egy szakítás után próbálja újra összerakni önmagát. Van, aki nem tud elengedni valakit. És olyan is, aki látszólag boldog kapcsolatban él, mégis egyre erősebben érzi, hogy valami nincs rendben. Néha pedig menet közben derül ki, hogy nem is maga a párkapcsolat a valódi kérdés.
Hanem az, hogy:
Ki vagyok én ebben az egészben?
Mit akarok valójában?
Miért engedek meg olyan dolgokat, amelyek fájnak?
Miért félek nemet mondani?
Miért választok újra és újra hasonló embereket?
Miért maradok ott, ahol már régóta nem vagyok boldog?
Miért menekülök el akkor, amikor valaki valóban közel kerül hozzám?
És hogyan lehetne végre másképp?
Számomra itt kezdődik az igazán fontos munka.
Nem fogom megmondani, hogyan éld az életed
Nem döntöm el helyetted, hogy maradj vagy menj. Nem mondom meg, hogy szakíts, válj el, bocsáss meg, adj még egy esélyt vagy kezdj új kapcsolatot. És nem fogom automatikusan azt mondani sem, amit hallani szeretnél. Abban segítek, hogy tisztábban lásd a saját helyzetedet, felismerd a saját működésedet, jobban megértsd a másik ember viselkedését, és olyan döntést tudj hozni, amely valóban a sajátod. Néha ehhez támogatás kell. Néha egy másik nézőpont. Néha egy kellemetlen kérdés. Néha pedig egyszerűen az, hogy valaki végre kimondja azt, amit körülötted mindenki más kerülget.
Mire számíthatsz tőlem?
Nem egy jegyzetfüzet mögött ülő emberre, aki időnként bólogat, majd megkérdezi:
„És ez milyen érzést váltott ki belőled?”
Beszélgetni fogunk. Normálisan. Emberként. Kérdezek, visszakérdezek, és megpróbálok összekötni olyan dolgokat, amelyek elsőre talán nem is tűnnek összefüggőnek. Ha szükséges, konfrontállak is azzal, amit látok. Nem azért, hogy igazam legyen.
Hanem azért, mert néha pontosan azt a legnehezebb észrevennünk saját magunkban, amit kívülről már mindenki lát.
Lehet nálam nevetni. Lehet mérgesnek lenni. Lehet káromkodni. Lehet sírni. Lehet bizonytalannak lenni. És teljesen rendben van azt is kimondani:
„Fogalmam sincs.”
Egy dolgot nem kell. Megfelelned nekem. Nem az a feladatom, hogy mindenben igazat adjak neked. Az a feladatom, hogy segítsek meglátni azt is, amit egyedül esetleg már nem veszel észre.
Nem csak párkapcsolatokról beszélgetünk
Az ember nem különálló szerepekből áll. Nem lehet a párkapcsolatot teljesen leválasztani az önbizalomról, az önértékelésről, a családról, a múltról, a munkáról, az apaságról vagy anyaságról, a sikerekről, a kudarcokról, a félelmeinkről és arról, hogyan gondolkodunk saját magunkról. Amit az élet egyik területén magunkkal viszünk, az gyakran megjelenik egy másikon is.
Ezért nálam a beszélgetés középpontjában mindig az ember áll – nem pusztán a problémája.
Férfiak és nők egyaránt fordulhatnak hozzám. Egyedülállók, kapcsolatban élők, házasok, elváltak, újrakezdők és olyanok is, akik még maguk sem tudják pontosan, merre szeretnének továbbmenni. Nem kell kész válaszokkal érkezned.
Azért beszélgetünk, hogy megtaláljuk őket.
A Coach mögött is van egy ember
Apa vagyok. Férfi. Vállalkozó. Kommunikációval, kreatív munkával, történetekkel és emberekkel foglalkozó ember.
A kommunikáció egész életemben meghatározó szerepet játszott. Személyes beszélgetésekben, közösségek építésében, tartalomkészítésben, vállalkozásokban és olyan helyzetekben is, ahol egészen különböző emberek között kellett megtalálni a közös nyelvet.
Talán ezért sem kizárólag azt figyelem, mit mond valaki. Hanem azt is, hogyan mondja. Mit kerül ki. Hol változik meg a hangja. Min nevet, amikor valójában egyáltalán nem vicces. És mi az a mondat, amelyet már majdnem kimondott – aztán mégis visszanyelt. Nem egy steril elméleti világból nézem az emberi kapcsolatokat.
Én is élem ugyanazt az életet, amelyben vannak jó döntések és rosszak, sikerek és kudarcok, kötődések, veszteségek, újrakezdések és időnként olyan helyzetek, amelyekre nincs azonnal jó válasz. Talán ezért hiszek ennyire az őszinte beszélgetésekben. Mert időnként egyetlen valódi beszélgetés többet ér száz olyan tanácsnál, amelyet valaki úgy ad, hogy valójában nem ismeri a történetedet.
Nem akarok a Coachod maradni örökké
Ez számomra fontos. A jó folyamatot nem abban mérem, hogy valaki milyen sokáig jár hozzám. Éppen ellenkezőleg. A cél az, hogy egyre jobban értsd saját magadat. Felismerd a működésedet. Képes legyél meghúzni a határaidat. Kommunikálni azt, amire szükséged van. Felismerni azt, ami nem jó neked. És meghozni a saját döntéseidet.
Nem függőséget szeretnék kialakítani, hanem önállóságot.
Nem azt szeretném, hogy minden következő döntésed előtt azon gondolkodj:
„Vajon Ali mit mondana erre?”
Hanem azt, hogy egy idő után már te tudd a választ.
Ha egyszer úgy állsz fel mellőlem, hogy azt mondod:
„Most már értem. És tudom, mit kell tennem.”
akkor elvégeztem a dolgom.
Ha eljutottál idáig…
…akkor valószínűleg nem véletlenül vagy ezen az oldalon.
Lehet, hogy egy kapcsolat miatt.
Lehet, hogy valaki miatt, akit nem tudsz elengedni.
Lehet, hogy valakit vissza szeretnél kapni.
Lehet, hogy azon gondolkodsz, van-e még értelme folytatni.
Lehet, hogy egy döntés előtt állsz.
Vagy talán kívülről minden rendben van, csak belül érzed egy ideje:
valaminek változnia kell.
Nem ígérem, hogy mindenre van gyors válasz. És azt sem, hogy mindig azt fogod hallani tőlem, amit hallani szeretnél.
Azt viszont igen, hogy nálam nem kell szerepet játszanod. Nem kell erősnek mutatnod magad. Nem kell bizonyítanod, hogy neked van igazad. És nem kell szégyellned azt sem, ha valamit századszor sem sikerült elengedned. Leülünk. Beszélgetünk. Megnézzük, hol vagy most, hogyan jutottál ide, és merre lehet innen továbbmenni. Mert végül nem az a cél, hogy én mondjam meg, hogyan élj.
Hanem hogy egy idő után már ne legyen szükséged senkire ahhoz, hogy tudd.
Nem kell előre tudnod, mi a megoldás.
Elég, ha érzed, hogy valami nincs rendben – és készen állsz arra, hogy őszintén beszéljünk róla.